13. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Az Amadeus drámai módon tárja fel a zsenialitás és az irigység, illetve a tehetség és a középszerűség közti ellentmondásos viszonyt. A történet Antonio Salieri, az idős udvari zeneszerző visszaemlékezésein keresztül bontakozik ki, aki élete végén keserűséggel és megbánással tekint vissza múltjára. Salieri egykor úgy hitte, hogy kemény munkája, odaadása és hite révén Isten páratlan zenei tehetséggel jutalmazza majd meg. Ehelyett azt tapasztalja, hogy háttérbe szorítja a fiatal Wolfgang Amadeus Mozart, akinek kivételes zenei tehetsége élesen szemben áll gyermeteg, olykor közönséges viselkedésével.

Ahogy Mozart egyre nagyobb hírnévre tesz szert a bécsi udvarban, Salierit felemészti a féltékenység. Úgy érzi, hogy az általa imádott Isten cserbenhagyta, ezért nem Mozart ellen fordul, hanem az ellen a felsőbb erő ellen, amely szerinte méltatlan embernek adta a zsenialitást.

Salieri intrikákkal és számító kegyetlenséggel, a háttérből próbálja aláásni Mozart pályáját és megtörni őt. Mozart közben anyagi gondokkal, meg nem értéssel és egyre romló egészségi állapottal küzd, mit sem sejtve arról, ki áll a nehézségei mögött.

Az Amadeus végül a kreativitásról, a hitről és az emberi gyengeségről szóló elmélkedéssé válik, mélyreható kérdéseket vetve fel az igazságosságról, a tehetségről és a zsenialitás áráról. Salieri vallomása nemcsak Mozart halálának tragédiáját tárja fel, hanem egy olyan ember élethosszig tartó szenvedését is, aki arra ítéltetett, hogy nagyság nélkül éljen, miközben teljes mértékben érti azt.