13. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Lenka kénytelen külföldről visszatérni gyermekkori lakásába, miután súlyos demenciában szenvedő édesanyját, Snežanát, eltanácsolják az idősotthonból. Találkozásuk egy olyan otthonba kényszeríti őket, amely inkább egy torz emlékre hasonlít, mint valós térre, ahol a múlt és a jelen összemosódik. Az évekig tartó hallgatás után anya és lánya nemcsak egymással, hanem mindazzal kénytelen szembenézni, amit egész életükben igyekeztek elfelejteni.

„A fiatal és tehetséges szerző, Nina Plavanjac új darabja rétegzett, lírai és mélyen lélektani családi dráma, amelyet a Szabadkai Népszínház színpadán mutattak be. (…) Ez a fiatal alkotó sajátos hangon ír – érzelmesen, letisztultan, fájdalmas őszinteséggel, mégis gyógyítóan. Az Akvárium is ezt a minőséget viszi tovább, ahol a színészek finoman ráhangolódnak a szöveg minden rezdülésére, és átadják az előadás érzelmi intenzitását. Az elfojtott traumák, régi sebek és érzelmi sérülések azzal fenyegetnek, hogy maguk alá temetik a dráma hősnőit. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a fiatal Lenka a főszereplő, közelebbről vizsgálva kiderül, hogy valójában a nagymama, Stanija áll a középpontban. Még mélyebb lélektani olvasatban, akár Stanija édesanyja, vagy bármelyik női felmenő is lehetne a központi szereplő. Utódokként nemcsak olyan fizikai jegyeket örökölünk, mint a testalkat vagy a haj- és szemszín, hanem viselkedési mintákat, ki nem mondott félelmeket és mélyen rögzült nézőpontokat is, amelyeken nehéz változtatni. Ez az erőteljes és katartikus előadás éppen ennek az örökségnek a rétegeit tárja fel. (…) Az Akvárium olyan előadás, amely sírásra és elmélyülésre késztet, és szeretetteljes tiszteletet ébreszt önmagunk, édesanyánk és mindazon nők iránt, akik előttünk jártak.”

Jelena S. Perić, Radio Belgrade