11. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

A viharban mindenki arra törekszik, hogy magához ragadja, illetve hogy megszilárdítsa vagy növelje a hatalmát. A Természetfeletti viszont akkor jelenik meg, amikor Prospero lemond róla, amikor már nem akarja fegyverként használni. De Shakespeare mintha azt sugallná, hogy a legfőbb hatalom a Színházban rejlő erő. A vihar himnusz a színházhoz, a színház előadásában. A színház varázsereje abban az egyszeri és egyedülálló lehetőségben nyilvánul meg, hogy metafizikai dimenziókba emelkedhetünk egy fadeszkákon közlekedő, alig néhány kellékkel és toldott-foldott jelmezzel felszerelt, faragatlan komédiásokból álló társulatnak köszönhetően. Ősidőktől fogva azzal nyűgöz le, hogy minden a szemünk előtt zajlik, minden valós, miközben nyilvánvalóan csak játék.  Ez az emberfeletti erő persze csak akkor lép működésbe, ha a közönség figyel rá, átéli, részese lesz a csendnek, hogy létre jöhessen a rítus. Az emberek a jövőben is vágyni fognak a Színházra, mert ez lesz az egyetlen hely, ahol élhetnek a varázslathoz való jogukkal.