12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

A test forradalma

2010. december 17-én Mohamed Bouazizi, egy fiatal tuniszi utcai árus a rendszer elleni tiltakozásaként felgyújtotta magát. Hamarosan lázadások egész sora robbant ki a Közel-Kelet szinte valamennyi országában. Ezt a hullámot akkor – némileg túlzott optimizmussal – „Arab Tavasz”-nak nevezték. A térség szinte minden országának megvolt a maga Arab Tavasza. Ezek a forradalmak ugyan nem sok jót hoztak, ám a média részletesen beszámolt róluk.

Milyen hatással vannak ezek a képek más színházi rendezőkre és színészekre, akik Belgiumban élnek ugyan, de a gyökereik Marokkóban, Tunéziában, Irakban, Szíriában vagy máshol vannak? Mit éreznek? Bevándorlóként hogyan dolgozod fel az otthon maradt családtól és barátoktól érkező információkat? Mit tesz ez az információ a testeddel? Hogyan válaszol a test az erőszakra és a félelemre?

Három másik előadóval együtt Mokhallad Rasem ezekre a kérdésekre keresi a választ táncaiban. A test forradalma ennek az előadásnak egy gerilla-változata: kis terjedelemben, kis közönségnek előadva.

Várakozás

Hogyan látja egy arab rendező a világ helyzetét? Mit jelent a „várakozás”? Mokhallad Rasem a Beckett Godot-ra várva modern interpretációját adja elő huszonöt percben.

Meghatározzák-e korábbi élményeid, hogy mit értesz várakozáson? Számít-e az, hogy mire vagy kire vársz? Mik a várakozás feltételei? A várakozás sokféle lehet: várjuk az iratokat, a felismerést, a fájdalom elmúlását, egy levelet, a szeretett személy visszatérését, a halált, Istent, jobb időket… A Várakozás szavak és képek játéka.

Mindkét  előadás számos belgiumi iskolában, szociális szervezetnél és menekült-központban is megfordult, színre vitték Ugandában, Marokkóban, Indiában, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Egyiptomban, Szerbiában és Hollandiában is.

A két előadást egymás után, szünet nélkül játsszuk.