12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Az előadás célja, hogy évezredek óta létező ábrázolási formák színházi és koreográfiai rekonstrukciója legyen, egy egész civilizáció számára ismeretlen ősi művészeti és kulturális univerzumról tanúskodva. Az előadás a víz témájára összpontosít, és három fő színházi momentum köré szerveződik.

Az első felvonás az egyik legrégebbi, ma Algériában, Marokkóban, Líbiában és Tunéziában létező szertartás ábrázolása. Ez a "Thislith Ouzar" vagyis „Az Eső menyasszonya”. Ez az „esőhívó rítus " egy, a kollektív emlékezet által megőrzött legendából indul ki, amely egy szerelmi történet Anzar, az eső és a víz istene a berber mitológiában és egy fiatal, rendkívül szép falusi lány között. Anzar feleségül akarja venni a lányt, de az visszautasítja az ajánlatot, és ezzel kiváltja az isten haragját, aki elakasztja a falvak vizeinek folyását. A megrémült lakosok egy közös szertartás keretében imádkoznak az eső istenéhez, és felajánlják neki áldozatul a falu legfiatalabb lányát.

A második felvonásban az előadás betekintést enged az egyik ősi harcos rítusba, amely a nagy sivatag oázisaiban a víz körüli konfliktusok által kiváltott csatákat és harci küzdelmeket jeleníti meg. A rítus a "Takoba" nevet viseli. Koreográfia, "harci tánc" karddal (takoba). Az előadásban ez egy színházi jeleneten keresztül kerül bemutatásra: két tuareg csoportnak az oázis határán lévő kút körüli konfliktusa.

A harmadik felvonásban egy több mint három évezredes múltra visszatekintő ünnep szertartás jelenik meg: La Sebiba. Gyökere a történelem egy régesrégi fejezetéig nyúlik vissza, amikor is két rivális törzs közötti háborút felváltja ez a szertartás, amelyre egy kiszáradt folyó medrében kerül sor, a két törzs oázisainak határán.

Egy gangával (tamburával) felszerelt nő járja körbe a két törzset, és egy "vér nélküli háború", egy verseny szervezésével békeegyezmény aláírására hívja fel őket. A fő kihívás az volt, hogy mindkét törzs bemutassa művészi értékeit. Szólótáncok, csataszimulációk, ősi dalok a tamburák ritmusára, amelyeket női kórusok énekelnek. A verseny résztvevői szimulálják a harcot, hogy ne kelljen újra valóban harcolni. A "harcosok" belevetik magukat egy varázslatos hangulatba, energikus tánclépésekkel, por- és homokfelhőket kavarva maguk körül, El Mihane és Zelouaz városrészek bölcseinek tekintete alatt, akik eldöntik a versenyt, amelyben az öltözetek, a költészet, a dalok és a táncok mérettetnek meg egymással. Az előadásunkban egy goual (mesélő) működik közre, aki elmeséli a tényeket, és meghatározott időpontokban meghívja a közönséget, hogy részt vegyen az ünneplésben és a szertartásban.