Vissza az előadásokhoz

Az ISTA – Nemzetközi Színházantropológiai Iskola bemutatja a Theatrum Mundi társulattal

Anasztászisz (Feltámadás)

című világszínházi előadást Eugenio Barba rendezésében

Anasztászisz (Feltámadás)

Az ISTA – Nemzetközi Színházantropológiai Iskola a Theatrum Mundi társulattal

Rendező: Eugenio Barba

1 óra 30 perc.

Az Anasztaszisz az élet különböző fázisait és valóságait ábrázolja a születéstől a halálig, majd ismét az újjászületést a természet, az állatok és az emberek világában.

Az Anasztaszisz az Élet erejéhez szóló himnusz, egyúttal tisztelgés az előadóművészet előtt, feltárva a stílusok és kifejezési formák pompáját.

Különböző országokból és hagyományokból érkező előadók játsszák: a japán nó, a kínai nankuan opera, a balinéz topeng, az indiai bául tánc és dalok, valamint a kathakali, a brazil bumba meu boi, a flamenco és egyes nyugati kortárs stílusok képviselői.

Sokféleképpen létrejöhet egy előadás, amelynek művészei különböző hagyományokat képviselnek. Az egyik módja, hogy a művészek eltávolodnak saját hagyományuk formáitól, és a többiekkel együtt egy közös stílust találnak. Vagy akár felvehetik egy idegen hagyomány stílusát is, hogy új lendületet adjanak az általuk bemutatott műnek. Találkozhatunk ókori görög drámákkal a nóból építkező japán színészek tolmácsolásában, vagy franciául előadott Shakespeare-szövegekkel, miközben a színészek a kabuki színpadi formavilágából merítenek ihletet.

A Theatrum Mundi társulattal Eugenio Barba egy másik elvet követ: minden művész hűen megőrzi az általa képviselt stílusra jellemző sajátosságokat, és ezeket integrálja a történet különböző jeleneteinek kontextusába.

 

ISTA műsorfüzet lapozható formában 

Szinopszis

 

1. A nézők üdvözlése
Két clown, Peanut úr és a balinéz Penasar a nézőket a helyükre vezeti.

2. Bevezető
Egy erdélyi dal a sötétben.

3. Az előadás bemutatása
Két mesemondó, egy indiai bául és egy brazil népdalénekes tájékoztatja a nézőket a történésekről.

4. A természet ereje
Egy japán nő csodálja a táj szépségét, miközben a halál fenyegetően jár fel-alá.

5. A család
Egy apa (Pulcinella), egy anya (nankuan opera) és egy brazil gyermek (cavalo marinho) játszadozik a családi élet meghittségében.

6. Az emberi gyengeség
A bául mesemondó egy öregember (balinéz Topeng) kapzsiságát mutatja be.

7. Brazil lakoma
Vidám emberek egy csoportja egy bika életerejét ünnepli.

8. Vetélkedés
A brazil énekes és egy magyar néptáncos mutatja be virtuozitását.

9. Véget ér a lakoma
A bikát leölik, miközben a család a tájban gyönyörködik.

10. Az emberek éhesek...
Két clown (Bali és Brazília) megtalálja a döglött bikát, és kiviszik, hogy jóllakjanak vele.

11. ... közben a gazdag emberek táncolnak
Egy elegáns gólyalábas pár keringőzik Johann Strauss zenéjére.

12. A fiú temetése
A szülők gyászolják a halott fiút.

13. A sötétség arca
Egy indiai Kathakali-démon megpróbálja megsemmisíteni a gyermek holttestét.

14. A halál átalakulása életté
A bika és a gyermek feltámad, az előadás azzal ér véget, hogy a Halálból Élet lesz, a színészek ezalatt egy magyar népdalt énekelnek („Lenn a Tiszán, mandulafa tövében/ Két szerelmes játszik egymás ölében”).

Színpadon:

Keiin Yoshimura (Japan); I Wayan Bawa (Bali); Parvathy Baul (India); Yalan Lin (Taiwan); Alício Amaral, Juliana Pardo, Rodrigo Lopes dos Reis, Matheus de Aquino (Cia. Mundu Rodá, Brazília); Caterina Scotti, Alessandro Rigoletti, Ricardo Gomes (Teatro tascabile di Bergamo, Olaszország); Julia Varley, Jakob Nielsen, Antonia Cezara Cioaza (Odin Teatret, Dánia); István Berecz, Ibolya Páli (Magyarország); Lorenzo Gleijeses (Teatro di Roma, Olaszország)

továbbá

Rocío Susana Antero-Cabrera Vites (Peru), Javier Arboleya Rodríguez (Spanyolország), Taylor Ayling (Egyesült Királyság), Aurora Bolaffi (Brazília), Viviana Bovino (Olaszország), Eugenia Cano (Mexikó), Benedek Csonka (Magyarország), Mark Diaz (USA), Anna Viktória Dömötör (Magyarország), Federico Fanella (Olaszország), Natalia Georgosopoulu (Görögország), Daniel Ginebroza (Spanyolország), Gaia Diana Dalia Gulizia (Olaszország), Sarimé Álvarez Hernández (Kuba/Mexikó), Cecilia Hopkins (Argentína), Asmaa Houri (Marokkó), Fanis Katechos (Görögország), Dominika Laster (Lengyelország/USA), Denis Lavie (Franciaország/Spanyolország), Bojan Lazarov (Macedónia), Lestyán Attila (Magyarország), So Young Lim (Dél-Korea), Leonardo Mancini (Olaszország), Ana Patricia Marioli (Argentína/Németország), Natasha Mirny (USA), Manolo Muoio (Olaszország), Nyáry Pál (Magyarország), Lorenzo Ortis Gallo (Olaszország), Pálfi Zsófia (Magyarország), Pável Réka (Magyarország), Mirla Pereira (Kuba/USA), Pilári Darinka (Magyarország), Ivana Milenović Popović (Szerbia), Gisella Rotiroti (Olaszország), Cecilia Ruiz (Argentína), Karina Russa (Magyarország/Venezuela), Natalya Rybalkina (Ukrajna), Leo Schmukler (Argentína), Eirini Sfyri (Görögország/Spanyolország), Somogyi Anna (Magyarország), Hal-Jun Sung (Tajvan), Nadine Szakács (Magyarország), Natalia Tesone (Argentína), Renee Torres (Venezuela), Mérida Urquía (Kuba/Kolumbia), Alexis Vandist (Belgium), Kengip Wong (Kína), Gyan Ros Zimmermann (Ecuador/Chile).

Zenészek: (Olaszország), Rachid Bromi (Marokkó), Linda Cunningham (Írország), Lukács László (Magyarország), Annada Prasanna Pattanaik (India), Rina Skeel (Dánia), So Sugiura (Japán).
Hangzásvilág: Mirto Baliani (Olaszország)
Digitális díszlet- és fénytervezés: Stefano Di Buduo (Olaszország-Németország) 
Színpadtechnika: Manolo Muoio (Olaszország)
Filmdokumentáció: Claudio Coloberti (Olaszország)
Fényképek: Francesco Galli (Olaszország)
Programszöveg: Leonardo Mancini 
Asszisztensek: Gregorio Amicuzi (Olaszország/Spanyolország), Viviana Bovino (Olaszország/Spanyolország), Antonia Cezara Cioaza (Románia/Dánia), Ricardo Gomes (Brazília), Leonardo Mancini (Olaszország), Jakob Nielsen (Dánia), Francesca Romana Rietti (Olaszország). 
Rendezői asszisztensek: Rina Skeel (Dánia-Argentína), Julia Varley (Dánia-Olaszország), Ana Woolf (Argentína).
Zeneszerző és rendező: dr: Eugenio Barba

A Teatro di Romával együttműködésben

Rendező
NSZ
Nagyszínpad
Eugenio Barba

Eugenio Barba

Eugenio Barba 1936-ban született Olaszországban, és Gallipoliban nőtt fel. 1954-ben Norvégiába emigrált, ahol hegesztőként és tengerészként dolgozott. Közben francia és norvég irodalomból és vallástörténetből szerzett diplomat az Oslói Egyetemen. 1961-ben Lengyerországban rendezést tanult a Varsói Állami Színiiskolában, majd egy év elteltével Jerzy Grotowski-hoz csatlakozott, aki akkoriban a Tizenhárom soros Színház igazgatója volt Opole-ben. Barba három évett töltött Grotowski melett. 1963-ban Indiába utazott, hogy a Kathakali-t, egy, a nyugati világ számára addig még ismeretlen színházi formát, kitanulja. 1964-ben hozta létre az Odin Színházat, ahol az elmúlt ötven évben 76 produkciót rendezett, a kultúrák sokszínűségét hirdető Theatrum Mundi Társulattal kiegészülve. 1974 óta Eugenio Barba és az Odin Színház kifejlesztettek egy olyan egyedi módszert, amely képes különböző társadalmi rétegek és kultúrák, közösségek és intézmények között hidat teremteni egyetlen színházi előadáson keresztül. Eugenio Barbát egyre szorosabb szálak fűzik a budapesti Nemzeti Színházhoz, a MITEM-en 2015-ben zajos sikert aratott The Chronic Life című előadása után 2016 őszén a legújabb darabját The Tree címmel Budapesten mutatta be. 

Oldal tetejére

Algéria, Anglia, Belgium, Franciaország, Görögország, Grúzia, India, Japán, Kína, Lengyelország, Magyarország, Mexikó, Németország, Olaszország, Románia, Szerbia, Ukrajna