HAMLET | Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

William Shakespeare

HAMLET 14

Kolozsvári Állami Magyar Színház, Románia

Rendező: Tompa Gábor

Magyar nyelven, angol felirattal

2 óra 45 perc, 1 szünettel.

Hamletet egyszerre támadja meg a kora modernitás nagy projektuma, azaz a személyesen megélt és közvetlen hit lehetősége, valamint a királyi hatalom isteni eredetébe vetett súlyos kétely. Claudiust olyan erős és közvetlen szavakkal írja le, mint a királyság gyakorlásához méltatlan embert, hogy az öreg Hamlet erőszakos halála az Isten-halállal és a megújító feltámadás lehetetlenségével válik azonossá: „S egy oly király, kihez e mostani: / Hyperion mellett szatir”.

Hamlet kétségbeesett kételye azonban nem pusztán Claudiusra irányul, hanem bizony a meggyilkolt apa-Isten, a saját apja személyére is. Luther 95 tétele a purgatórium dogmájának a tarthatatlanságát hangsúlyozza (egészen pontosan a Sátán éjszakai magvetésének tartja, amivel a hittételeket megrontotta), hiszen olyan egyházi intézmény önreprezentációját látja benne, amely a hívek mesterségesen fenntartott függőségét biztosítja. Hamlet tehát a Szellemben magában is kénytelen kételkedni, hiszen az öreg Hamlet, azon túl, hogy a purgatóriumban szenved, a saját fia bosszúja révén véli megrövidíttetni saját szenvedéseit, ami semmiképpen sem tekinthető keresztény gondolatnak, sem katolikus, sem protestáns, sem ortodox értelemben.

Az előállt drámai szituáció Hamletet az eszköztelen, önmaga elhívásában nem hívő megváltó szerepébe kényszeríti: a fiúnak az igazságtevés és a helyreállítás tettét kell véghezvinnie egy olyan királyság helyreállításáért, amelynek az etikai rendjében ő maga már nem hisz, legalábbis súlyosan kételkedik.

Köztes-helyzet, a tiszta tragikum és a katarzis ígérete, amely az egész művet egyszerre tartja össze tökéletes egésszé és teszi szilánkossá, mint a jelentős műveket általában. Katarzis azonban nem lehetséges az éppen fennálló „rend” maradéktalan eltörlése nélkül: mindenkinek el kell vesznie, hogy az új politikai-etikai rend kihajthasson a romokon, de leginkább a néző szívében, aki a Hamletet, magát az előadást a saját helyzeteként ismeri fel; ha szerencsés.

(Visky András)

Színészek:

Claudius: Szűcs Ervin
Gertrud: Kézdi Imola

A Wittenberg-Csoport:
Hamlet: Vecsei H. Miklós
Horatio: Bodolai Balázs
Marcellus: Gedő Zsolt
Bernardo: Buzási András
Francisco: Sinkó Ferenc

Ophelia: Tőtszegi Zsuzsa

Polonius: Bíró József
Laertes: Kiss Tamás
Rosencrantz: Imre Éva
Guildenstern: Pethő Anikó
Osrick: Balla Szabolcs
Hamlet Apjának Szelleme: Tőtszegi Zsuzsa, Lucian Chirilă
A Hírnök: Kicsid Gizella
Gyermek Hamlet: Lőrincz-Szabó Venczel
Gyermek Ophelia: Viola Sára

Díszlettervező: Both András
Jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Dramaturg: Visky András
Eredeti Zene: Vasile Șirli
Koreográfus: Jakab Melinda
A Rendező Munkatársa: Veres Emőke
Videó: Rancz András
Előadásvezető: Zongor Réka
A jelmeztervező asszisztense: Bocskai Gyopár
Rendezőasszisztens: Gálhidy Sári

Rendező

Tompa Gábor

NSZ

Nagyszínpad

Tompa Gábor

Tompa Gábor 1981-ben végzett Bukarestben, a Színház- és Filmművészeti Akadémia rendező szakán, a világszerte elismert romániai rendezőiskola kiemelkedő egyéniségeinek, Liviu Ciulei, Mihai Dimiu és Cătălina Buzoianu tanítványaként. 1981 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház rendezője, 1990 óta igazgató és főrendező.

Alapítója volt a kolozsvári Színházművészeti Karnak, ahol 1991-től rendezést oktatott. A továbbiakban a limoges-i Académie Théâtrale de L’Union, a freiburgi Schauspielschule, a londoni Brunel University és a barcelonai Institut del Teatre vendégtanára volt. Több mint 80 színdarabot rendezett, és további 80 előadás producere volt Romániában és szerte a világon, többek között Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Magyarországon, Írországban, Kanadában, Szerbiában, Csehországban, Szlovéniában, az Amerikai Egyesült Államokban és Dél-Koreában. A Román Színházi Szövetség (UNITER) hat alkalommal tüntette ki az Év Legjobb Rendezője díjával, ezen kívül elnyerte az Év Legjobb Előadása díjat is, 1989-ben Kao Hszincsien a Buszmegálló, 2009-ben pedig a Három nővér című előadásokkal. Pályafutásának számos megvalósítását az UNITER 2002-ben Kiválóság díjjal honorálta. Filmje, a Kínai védelem 1999- ben elnyerte a Legjobb Első Film díját a Salernói Nemzetközi Filmfesztiválon, Olaszországban, ugyanabban az évben bekerült a Berlini Filmfesztivál hivatalos válogatásába is.

Tompa Gábor számos vers- és színházi esszékötetet is jegyzett, mint például A hűtlen színház. Esszé a rendezésről (Kriterion, Bukarest, 1987); Óra, árnyékok (versek, Bukarest, 1989); A késdöfés gyöngédsége (tanulmányok, Komp-Press, Kolozsvár, 1995); Aki nem én (versek, Mentor, Marosvásárhely, 1995); Készenlét (versek, Héttorony, Budapest, 1990); Lidércbánya (versek, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2004); Címke-függöny. Tompa Gábor színházi magánszótára (Bookart, Csíkszereda, 2010), Van még könyvtár Amerikában? (versek, Kalligram, Budapest, 2020).

2006 márciusától 2008 áprilisáig (amikor a kolozsvári színház az UTE tagjainak sorába lépett) az Európai Színházi Unió egyéni tagja volt. 2007 és 2019 között a Kaliforniai Egyetem (San Diego) Színház és Tánc Tanszékén a rendezői program vezetője volt. 2018 májusától az Európai Színházi Unió elnöke.

Galéria