VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

A megalázott és feldühített Aiasz bosszút akar állni azokon, akik igazságtalanságukkal megsértették őt, amikor a görög bíróság téves ítélete szerint Akhilleusz fegyvereit odüsszeusznak, nem pedig neki adományozták. Athéné istennő ezért tébollyal sújtja őt. Aiasz őrületében a görög csordákra támad és mészárlásba kezd abban a tudatban, hogy azok ellenségei, az Atreidák. Tudatát visszanyerve ráeszmél tettére, majd szégyenében és megalázottságában öngyilkosságot követ el. Családja és a szalamiszi tengerészkar erőfeszítései ellenére Trója partjára megy egyedül, ahol saját kardjába dől. Miközben a család gyászol, az Atreida királyok, Menelaosz és Agamemnón megtiltják, hogy Aiasz testét a megfelelő módon eltemessék. odüsszeusz azonban közbelép, és meggyőzi őket a halott ellenségnek járó tiszteletről, illteve a tisztességes temetés engedélyezéséről.

Az Aiasz, az őrület című előadás az Attis Színházon belüli kutatómunka eredménye, amely Szophoklész Aiasz című tragédiájának néhány fő témáját járta körül. Ilyen például az árulás, a harag, az őrület, a bosszú, az öngyilkosság és a bűntudat – ez utóbbi hiánya megmutatkozik a mai világunkban.

Az előadásban nem kerül feldolgozásra a Szophoklész-tragédia teljes szövege, ehelyett azokra a részekre épül, amelyek az Aiasz által a jogtalan düh állapotában elkövetett gyilkosságokat mesélik el. A hírvivő ragyogó részletességgel írja le, amint Aiasz a haragtól és az őrülettől elvakulva elhagyja sátrát, lerohanja és lemészárolja az állatokat abban a hitben, hogy azok emberek. A hírnök elbeszélése felidézi a tiszteletreméltó hős képét, és előkészíti a vértől átitatott Aiasz belépését, miközben a kar kétségbeesett kérdéseken keresztül igyekszik megérteni a felfoghatatlant.

Az előadás egy tanulmány a háború okozta paranoiáról, az erőszakról és a vérről. Mindössze három színész játssza, akik háromszor megismétlik ugyanazt a néhány strófából álló szöveget. A szereplők leírják Aiasz bűntetteit, miközben azonosulnak vele. Megtestesítik cselekedeteit, végül pedig maguk is áldozatokká és tettesekké változnak, magukra öltve ugyanazt a gyilkos mániát, amely Aiaszt megszállta. A hírnök rávilágít a téveszmére, és meghozza a sötét jóslatot, miszerint „ez a nap halált és megsemmisülést hoz Aiasz számára”. Eközben a szatirikus dráma elemeit használva tárja elénk a bűnös éjszakát, amikor Aiasz lemészárolja az állatokat.