Vissza az előadásokhoz

Vaszilij Sztefanik novellája alapján

MORITURI TE SALUTANT

MORITURI TE SALUTANT

Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház, Kijev, Ukrajna

Rendező: Dmitro Bogomazov

Ukrán nyelven magyar és angol felirattal.

2 óra 20 perc, 1 szünettel.

A Morituri te salutant című előadás az ukrán lélektani próza mestere, Vaszilij Sztefanik (1871-1936) legismertebb novellái nyomán született. A neves ukrán szerző többnyire tragikus hangvételű művei a falusi élet hétköznapjairól szólnak, azokról az emberi drámákról, amelyek nap mint nap lejátszódnak egy vidéki közösségben anélkül, hogy a benne szereplő hősök felismernék azok jelentőségét vagy lényegét. A Kocsma, a Magányos nő, az Esti óra, Szenteste, Május, Álom, Fiúk, Bűn, a Nálunk minden ünnep című novellák nyomán színpadra állított, egyszerűségében is megrázó előadás során a mindennapok szürkesége mögött feltárulnak a szülők és gyermekek, a férfiak és nők között feszülő ellentétek, illetve a születés és a halál, az álmok és a valóság közötti feloldhatatlanul tragikus viszony. Ugyanakkor a darab szereplői a túlélésért vívott kemény küzdelem ellenére soha nem adják fel a reményt, hogy sorsuk egyszer jobbra fordulhat. És ahogy az a valóságban is lenni szokott, életük során állandóan keverednek a tragikus és komikus szituációk, ám a különféle események és karakterek kavalkádjában egy dolog mégis állandó marad – az emberségre, az emberi méltóság megőrzésére való törekvés. Bármilyen szélsőséges erkölcsi vagy éppen fizikai megpróbáltatást is mérjen rájuk a sors, helyt kell állniuk minden körülmények között. Még akkor is, ha ez az életükbe kerül.

Az előadás a zene, az ének, a mozgás, a látvány folyton változó, polifonikusan egybefonódó kompozíciójaként született meg, és egy többrétegű, metaforákban gazdag színházi formanyelven beszél az emberi lélek legmélyebb rezdüléseiről, kétségeiről, szenvedéseiről, sajátos misztériumjátékként a megtisztulás reményét sugallja a nézők számára.

Az előadás rendezője az egyik legjelentősebb kortárs ukrán színházi alkotó, Dmitro Bogomazov, aki egyúttal a kijevi Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház főrendezője is.

Szereplők
Nagymama, lány: Kszenyija Basa-Dovzsenko
Lány: Kszenyija Vertyinszka
Lány: Szuszanna Karpenko
Lány: Tetyjana Mihina
Öregember: Vaszil Basa
Fiú: Ivan Zaluszkij
Fiú: Olekszandr Pecseritszja
Fiú: Renat Szettarov
Fiú: Olekszandr Formancsuk

Director – Dmytro Bogomazov
Díszlet – Oleksandr Druganov
Zenei vezető – Susanna Karpenko
Koreográfus – Olga Semioshkina
Videó – Oleksandr Rozhkov
Fénytervező – Hanna Vakhovska
Hangmérnök – Oleksandr Kryshtal
Rendezőasszisztens – Mariia Savka

Rendező
KA
Kaszás Attila Terem
Dmitro Bogomazov

Dmitro Bogomazov

Ukrán rendező, színművészeti tanár, Ukrajna Jeles Művésze. 1964-ben született, gyermekkorát egy Harkiv melletti kisvárosban töltötte, iskoláit is ott végezte. Eredetileg elektromérnöknek készült a kijevi Politechnikai Intézetben, ám tanulmányait félbehagyva az előadóművészet felé fordult. Felvételt nyert a Kijevi Nemzeti Ivan Karpenko-Karij Színház-, Filmművészeti és Televíziós Egyetemre. Még rendezői tanulmányai alatt vitte színre I. Karpenko-Karij "The Enchantress" ("The Fortuneless Maiden") című művét, amellyel 1993-ban elnyerte Az év bemutatója díjat, és a klasszikus ukrán dráma modern átdolgozójaként beírta a nevét az ukrán színháztörténelembe. 1993-tól 2000-ig és 2011-2017 között a Dnyeper bal partján működő Kijevi Akadémiai Dráma és Vígszínház rendezője volt. 2001-ben létrehozta a Vilna Szcena (Szabad Színpad) társulatot, ahol 2011-ig művészeti igazgatóként dolgozott. A nemzetközi Theater Platform Fesztivál alapítója (2002). Dmitro Bogomazov 2017 óta az Ivan Franko Nemzeti Színház főrendezője. Mintegy 40 előadást alkotott Ukrajnában és külföldön (Lengyelországban, Franciaországban, Oroszországban). Többek között: W. Shakespeare: Vízkereszt, 1995 és 2017; Szentivánéji álom, 2003; Hamlet, 2009; Othello, 2004; Édes álmok (III. Richárd-adaptáció), 2008; Coriolanus, 2018; Szophoklész: Oidipusz, 2003; Philoktétész-koncert, 1998; L. Pirandello novelláinak adaptációja: Egy kis bor... vagy 70 kör, 1996; T. Mann elbeszélései alapján: A megtévesztett, 1999; Е. Т. А. Hoffman novellái alapján: SANCTUS, 2001; Georg Büchner: Woyzeck, 2014; B. М. Koltés: Roberto Zucco, 2004; R. Schimmelpfennig: Nő a múltból, 2007; Mihail Bulgakov elbeszéléseinek adaptációja: Morfium, 2002; V. Sztefanik-novellaadaptáció: Morituri te Salutant, 2003 és 2013; Ivan Franko: Lopott boldogság, 2020, valamint más előadások. Dmitro Bogomazov műveit számos nemzetközi színházi fesztiválon mutatták be Ukrajnában, Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon, Oroszországban, Fehéroroszországban, Georgiában, Bulgáriában, Törökországban, Svédországban, Norvégiában, Izraelben és Kínában. Munkásságát Ukrajnában számos színházi díjjal jutalmazták, többek között megkapta a Sevcsenko Nemzeti Díjat, Ukrajna legrangosabb művészeti kitüntetését.

Oldal tetejére