KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓK

A MITEM-előadásokat követően találkozhatnak a produkciók alkotóival, mely által mélyebb bepillantást nyerhetnek egy-egy előadás születésébe, és egyúttal lehetőség adódik, hogy megoszthassuk egymással és az alkotókkal a gondolatainkat, élményeinket, valamint föltegyük a látottakkal kapcsolatos kérdéseinket.

 

Biztosítsa helyét a 2024-es MITEM előadásaira - vásároljon MITEM bérletet! 

Vissza az előadásokhoz

William Shakespeare

CORIOLANUS 14

CORIOLANUS

Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház, Kijev, Ukrajna

Rendező: Dmitro Bogomazov

Ukrán nyelven magyar és angol felirattal.

3 óra, 1 szünettel.

A Coriolanus a legendás római hadúr felemelkedését és bukását meséli el. A színmű alapjául szolgáló történetet Shakespeare Plutarkhosztól kölcsönözte. A tragédia egyúttal éles politikai dráma is, a családi kapcsolatok drámája és egy ember személyes tragédiája.

A darab hőse, Caius Marcius, arról híresült el, hogy a rómaiakkal folytatott csatáik során az ellenséges volszkokat kizsákmányolta. Katonai győzelmei elismeréseként kapta a Corioli nevet, miután meghódította a volszk Corioli városát. A győzelem után hazatérve a vitéz harcos belevág a nagypolitikába, a Római Köztársaság konzulátusát célozva meg. A politikai harcokban azonban a nyílt csatákban győzelemhez szokott legyőzhetetlen és kitartó hős sebezhetővé válik: az egyenes, őszinte és tántoríthatatlan Coriolanus nem képes a megtévesztésre és a trükkökre. A politikai manipulációknak köszönhetően a rómaiak megbecsülés és elismerés helyett a nép ellenségének titulálják a bátor harcost és életfogytig tartó száműzetésre ítélik. A dühös Coriolanus elhagyja a várost. Bosszút forralva korábbi ellenségeivel, a volszkokkal szövetkezik és Róma ellen vezeti seregét. A döntő támadás előestéjén azonban anyja könyörgésétől meghatva úgy határoz, nem dönti romba Rómát, ezért a döntésért pedig az életével fizet.

„... Az anya fontos szerepet játszik a tragédiában, „a leggyönyörűbb és legtökéletesebb anya-figura, akit Shakespeare valaha is alkotott.” Shakespeare saját édesanyja alakját örökítette meg a karakterben, akit csak akkor tudott a maga teljességében felidézni, mikor az elhunyt 1608. szeptember 9-én. Shakespeare kétségtelenül részt vett a temetésén és utána még pár vasárnapot Stratfordban töltött. Ebből arra következtethetünk, hogy édesanyának a halála mindvégig hatással volt rá a Coriolanus megírására közben.” (Ivan Franko, W. Shakespeare: Coriolanus)

Szereplők
Caius Marcius Coriolanus: Dmitro Ribalevszkij/Olekszandr Formancsuk
 Menenius Agrippa, Coriolanus barátja: Bohdan Benjuk
Cominius, konzul és a hadsereg főparancsnoka: Vaszil Basa /Oleg Sztalcsuk
 Titus Lartius, római tábornok: Olekszandr Begma
Szenátor: Volodimir Koljada/Vaszil Mazur
Sicinius Velutus, néptibun: Szerhij Kalantaj/Osztap Sztupka
Junius Brutus, néptribun: Nazar Zadnyiprovszkij/Ivan Saran
Volumnia, Coriolanus anyja: Natalija Szumszka
 Virgilia, Coriolanus felesége: Anasztaszija Rula/Marina Koskin
Valeria, Virgilia barátnője: Szvitlana Koszolapova/Hrisztina Fedorak
Első polgár:  Oleksandr Petcherytsia/Olekszandr Pecseritszja, Oleksandr Rudyns`kyi/Olekszandr Rudinszkij
Második polgár, Első aedil, követ: Vitalij Azsnov, Volodimir Nikolajenko
Harmadik polgár, Második aedil: Vjacseszlav Hosztyikojev, Pavlo Spegun
Polgár, cselédlány: Kszenyija Basa-Dovzsenko, Dana Kuz
Első katona, polgár: Roman Sepelj
Második katona, polgár: Dmitro Lukjanyenko
Harmadik katona, polgár: Olekszij Szanzsak
Negyedik katona, polgár: Jaroszlav Bondarenko
Ötödik katona, polgár: Vitalij Mahov
Tullus Aufidius, volszk vezér: Olekszij Bogdanovics
Aufidius  alvezére: ifj. Volodimir Abazopulo/Jaroszlav Gurevics
Szenátor: Arszen Tyimosenko/Anatolij Csumacsenko
Kotus: Pavlo Moszkalj/Dmitro Csernov
Őr: Dmitro Zavadszkij/Ivan Zaluszkij
Lány: Kszenyija Vertyinszka/Vira Zinevics
Első katona, római cselédlány: Nataliia Neshva/Natalija Nesva
Második Katona: Anna Markovych/Anna Markovics
Harmadik Katona: Volodymyr Zbaras`kyi /Volodimir Zbaraszkij

 

A rendező munkatársa: Andrij Szaminyin
Díszlet-és jelmeztervező – Petro Bogomazov
Zeneszerző: Olekszandr Kohanovszkij
Hangtechnikusok: Olekszandr Kristal, Pavlo Natalusko
Videótervező: Olekszandr Rozskov
Rendezőasszisztens: Maria Szavka

Rendező
NSZ
Nagyszínpad
Dmitro Bogomazov

Dmitro Bogomazov

Ukrán rendező, színművészeti tanár, Ukrajna Jeles Művésze. 1964-ben született, gyermekkorát egy Harkiv melletti kisvárosban töltötte, iskoláit is ott végezte. Eredetileg elektromérnöknek készült a kijevi Politechnikai Intézetben, ám tanulmányait félbehagyva az előadóművészet felé fordult. Felvételt nyert a Kijevi Nemzeti Ivan Karpenko-Karij Színház-, Filmművészeti és Televíziós Egyetemre. Még rendezői tanulmányai alatt vitte színre I. Karpenko-Karij "The Enchantress" ("The Fortuneless Maiden") című művét, amellyel 1993-ban elnyerte Az év bemutatója díjat, és a klasszikus ukrán dráma modern átdolgozójaként beírta a nevét az ukrán színháztörténelembe. 1993-tól 2000-ig és 2011-2017 között a Dnyeper bal partján működő Kijevi Akadémiai Dráma és Vígszínház rendezője volt. 2001-ben létrehozta a Vilna Szcena (Szabad Színpad) társulatot, ahol 2011-ig művészeti igazgatóként dolgozott. A nemzetközi Theater Platform Fesztivál alapítója (2002). Dmitro Bogomazov 2017 óta az Ivan Franko Nemzeti Színház főrendezője. Mintegy 40 előadást alkotott Ukrajnában és külföldön (Lengyelországban, Franciaországban, Oroszországban). Többek között: W. Shakespeare: Vízkereszt, 1995 és 2017; Szentivánéji álom, 2003; Hamlet, 2009; Othello, 2004; Édes álmok (III. Richárd-adaptáció), 2008; Coriolanus, 2018; Szophoklész: Oidipusz, 2003; Philoktétész-koncert, 1998; L. Pirandello novelláinak adaptációja: Egy kis bor... vagy 70 kör, 1996; T. Mann elbeszélései alapján: A megtévesztett, 1999; Е. Т. А. Hoffman novellái alapján: SANCTUS, 2001; Georg Büchner: Woyzeck, 2014; B. М. Koltés: Roberto Zucco, 2004; R. Schimmelpfennig: Nő a múltból, 2007; Mihail Bulgakov elbeszéléseinek adaptációja: Morfium, 2002; V. Sztefanik-novellaadaptáció: Morituri te Salutant, 2003 és 2013; Ivan Franko: Lopott boldogság, 2020, valamint más előadások. Dmitro Bogomazov műveit számos nemzetközi színházi fesztiválon mutatták be Ukrajnában, Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon, Oroszországban, Fehéroroszországban, Georgiában, Bulgáriában, Törökországban, Svédországban, Norvégiában, Izraelben és Kínában. Munkásságát Ukrajnában számos színházi díjjal jutalmazták, többek között megkapta a Sevcsenko Nemzeti Díjat, Ukrajna legrangosabb művészeti kitüntetését.

Oldal tetejére