IV. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Női odüsszeia. Egy asszony utazása a Földközi-tenger egyik szigetéről a másikra egy elveszített szerelem nyomában. A kedves szelleme, aki kíséri őt útján, tudatosítja benne visszafordíthatatlan hiányát.

„A hang igazán titokzatos. Természetes, hogy János teremtő erővel ruházza fel evangéliuma legelején: Kezdetben vala az Ige, és az igéből élet lett. Hang, élet. Fonológiai követelmény, hogy a hang az élet ritmusát imitálja, mert a légzést követi. Minden egyes mondat, amit kimondunk, megszületik, kiterjed, megszilárdul, fogyatkozik, majd meghal. Velünk lélegzik. A hang létrehoz, és a hang megszabadít. A hangnak mágikus hatalma van, amit már a görög mitológiában is megírtak, például Orpheus történetében. A hang evokál. Ex-vocare: előhív. A hang megidézheti a halottat, kivezetve őt a sötétségből. Bennünk rezonál, és nem hallhatjuk a füleinkkel, csakis a lelkünkkel.

/…/Miféle jeleket rajzolt a rendező a levegőbe? Átváltozások zajlanak, érezhetjük ezt, de lehetetlen megmondani milyen természetűek. Ez valamiféle alkímia. /…/ Roberta Carreri, a Mester levegőbe rajzolt kéznyomát követve, hangot adott újra a leveleimnek. Behatolt az írás áttetsző tükrébe. Látom őt fejest ugrani a gesztusok és szavak körébe.” ( „A HANG, A TEST” Antonio Tabacchi gondolatai a Salt próbája után, részletek)