IV. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

„Húsz éven át cipeltem magammal egy nagyon személyes, tulajdonképpen megoszthatatlan, legalábbis annak hitt történetet, de aztán egyszercsak elért a budapesti Nemzeti Színház felkérése, és elhatároztam, hogy nem halasztom tovább, elmondom, lesz, ami lesz. Harmadik gyermekünket vártuk 1989-ben, Szatmárnémetiben. Már belátható közelségbe került a szülés ideje, amikor a magzat úgy döntött, mégsem jön erre a világra. Belehalt édesanyja testébe. Születése előtt feladta, mint Beckett anyaméhben monologizáló, megszületni nem akaró, végül pedig április 13-án, nagypénteken, egyenesen a halálba beleszülető énje. Meg kellett volna születnie, úgy, halva, de erre meg nem volt hajlandó. Orvosaink meg nem avatkoztak be, az abortuszt szigorú törvények tiltották, majd a spontán vetélés megoldja a helyzetet, mondták. Egy diktatúra, bármilyen színű is legyen, a test felett is uralkodni akar, nem elég neki a lélek megnyomorítása.

„Pornó” – egy fiktív fedőnév. A valóság viszont ennél a fikciónál sokkal elképesztőbb. A fedőnév nem fedi el a valóságot: feltakarja és megerőszakolja. „Pornó” – egy installáció, az előadás előszobája, amely nyilvánossá teszi a rólam született összes titkosszolgálati iratot. Nincs szerkesztés és nincs hőstörténet. Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van.„ (Visky András)