IV. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Oroszország a múlt század húszas éveiben. Már kialakulóban egy új társadalom új rettegési formái. Nyomorúságos, sokszorosan megalázott munkanélküli Szemjon Szemjonovics Podszekalnyikov. Elkeseredésében elhatározza, öngyilkos lesz, hiába az idősödő felesége és az anyósa rimánkodása. Híre megy a tervnek, és kiderül, a társadalom minden rétege érdekelt ebben az öngyilkosságban. Sorban megjelennek, akiknek sorsán fordítana, ha egy idegen halála megváltaná őket: az értelmiségi, a népi, a kiábrándult asszony, a pap, a mészáros… Valóban felemelő lenne mindenkinek a nevében felvállalni e mártíriumot, mely egyre inkább személytelenné válik? Podszekalnyikov az utolsó pillanatban, stílszerűen, a nemzeti karaktertől sem idegen berúgáshoz folyamodik, ami óhatatlanul megváltoztatja a dolgok menetét… A darab a társadalmi felelősségvállalás kérdésével foglalkozik, de filozofikus gondolatokra is késztet, és nem utolsó sorban, meg is nevettet. A tragikum derűje mindig is fontos szerepet játszott a kelet-európai népek túlélési stratégiájában – vallja Alexander Morfov bolgár rendező, aki kortól és égtájtól függetlenül az egymásért való életet többre tartja az eldobni való életnél.