A nemzeti színházak szerepéről rendezett konferenciát művészeti folyóiratunk, a Szcenárium, a Bajor Gizi Szalonban. A Kaszás Attila Teremben - soha nem láttunk még ilyet - halottsirató szertartás-színházi előadást mutatott be egy libanoni társulat. A Gobbi Hilda Színpadon pedig Bábkabaréval várta a MITEM látogatóit a DAKH Kortárs Művészeti Központ.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: S. E. Wilmer színháztudós, drámaíró, a Dublini Trinity College professor emeritusa, Balkányi Magdolna a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetének docense, Sirató Ildikó, az OSZK Színházi Tárának vezetője és Csáji László Koppány író, kulturális antropológus, néprajzkutató. A beszélgetést Balkányi Magdolna és Szász Zsolt, a Szcenárium felelős szerkesztője moderálta. A beszélgetés szerkesztett anyagát a Szcenárium következő számai közlik, így részletes tartalmi összefoglalásra most nem törekedtünk.

Az Emelkedjen fel és érezze az illatot című táncelőadást Ali Chahrour Társulata hozta a MITEM-re. A csapat Libanonban, Bejrútban működik, előadásaikkal szívesen járják a világot. Most egy gyász-szertartásokról szóló trilógia záró-darabját láthattuk (Fatmeh, Leila halála, Felemelkedés). A Felemelkedésben a halál előjön a föld mélyéből és az élet szertartásává lesz.

A gyászoló papnő összehívja a férfiakat, hogy megtapasztalják a gyász és veszteség kínjait. Mint egy istennő, az élet és halál mezsgyéjére vezeti őket, ő mozgatja a testüket.

Esküszöm a Feltámadás Napjára
És esküszöm a bűnös lélek feltámadásának bizonyosságára
Az ember azt gondolja, hogy csontjait nem forrasztjuk össze?
Képesek vagyunk akár az ujjahegyéig pontosan összerakni
De az ember bűnben akar élni
Azt kérdezi, „Mikor jön el a Feltámadás Napja?"
Mikor a látomás elkápráztatja a szemet
És a Hold elsötétül
És a Nap a Holddal egyesül
Azon a napon így szól az ember, „Hová menekülhetek?"

Fontos megjegyezni, hogy a produkció nem valódi szertartást mutat be. A közönségtalálkozó fontos kérdése  volt, hogy valódi, ősi rítusba nyertünk-e beavatást. Ali Chahrour, koreográfus-táncos-rendező elmondta, hogy habár az ősi kultúra mélyrétegeiből inspirálódtak, az előadás ebben a formában fikció. Mindenesetre a több ezer éves sumér költészet versei, a halálból fokozatosan életre énekelt táncos megelevenedése, az anya-halál-papnő extatikus éneke, a gomolygó füstön keresztül-világító reflektorfénycsóvák, a zene, döbbenetes, szuggesztív hatással bírtak. „Függetlenül a kultúrától és a vallástól, legtaglózott az elsiratás és a gyász költészete” – reflektált a produkcióra a közönségtalálkozón Verebes Ernő, a Nemzeti Színház dramaturgja. 

A beszélgetésen jelen volt a libanoni nagykövet asszony is, akit kétszeresen is is lenyűgözött a teljesítmény: először a látott előadás minősége, másodszor pedig a szereplők kitartása, hiszen tisztában van vele, hogy jelenleg egy libanoni művész milyen hatalmas kihívásokkal néz szembe pusztán azért, hogy alkothasson.

A Gobbi Hilda Színpadon bábkoncert zárta a napot. Vlad Troickij, DAKH Kortárs Művészeti Műhely újabb, műfaji határokat feszegető előadását hozta a MITEM-re. A dramatizált koncert bepillantást engedett az ukrán fiatalok világlátásába.

Az  együttes minden tagjának (arc nélküli) báb-alteregója is ott ült a színpadon és „életre kelt” az előadás egy-egy pontján. A koncert színpada stilizált lakásbelső. A hátsó, vetíthető felületen a koncert folyamatos videó-animáció falfestése elevenedett meg.

Az előadás egyszerre volt színi- és bábelőadás, koncert és szavalás: A dalszövegek Mihail Szemenko, Artyom Polezsaka, Jacques Prevert, Tirtsa Atar, Gro Vakar valamint a rendező és a színészek saját szerzeményei, Facebook-bejegyzések, vagy éppen a szereplők emlékei és álmai. A rendező kifejezett kérésére, most először a keretet egy-egy autentikus ukrán népdal adta, közte pedig a tuc-tuc-féle techno-őrülettől a líraibb számokon át sokféle stílusban énekeltek önmagukról, az emberi kapcsolatokról és a világhoz fűződő viszonyukról.

A közönségtalálkozón megtudtuk, hogy a 22-23 éves fiatalok – négy lány és egy fiú – egy színészosztályban tanultak, ott kezdtek el zenélni, és az iskola után is együtt maradtak. Az Ukrán Nagykövetség képviselőjének méltató szavai után Vidnyánszky Attila személyes hangú köszöntőjében kitért a több évtizedes barátságra, amely Vladhoz fűzi. Külön kiemelte Vlad Troitskyi különleges képességét: tehetséges embereket választ ki és gyűjt egybe, mindig a művészi megújulás lehetőségét kutatva. 

(2018. április 22.)