III. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Wyspiański számára a Wawel volt az a hely, ahol Lengyelország történelmi és jelen útjai találkoztak. Mítoszok és legendák, jelenbeli és eljövendő döntő jelentőségű események itt keltek életre a költő képzeletében. A Wawel-Akropolisz Wyspiański műveiben a nemzeti és az egyéni identitás szimbóluma. A Wawelben minden út az önmegismeréshez vezet, és ebból a szempontból mitikus erővel hat. Anna Augustynowicz nem „korszerűsíti” Wyspiański történelmi és antik motívumaival átszőtt drámáját, hanem felfedi a mai ember állapotát, aki akarata ellenére értelmetlen vitákba és kiüresedett rituálékba van bevonva. Ebben az olvasatban az Akropolisz nemcsak nemzeti drámaként érvényesül, hanem egyetemes jelentőséggel bír. Anna Augustynowicz a színházban keresi a választ az aktuális kérdésekre: hogyan működnek az emberekben olyan ellentétes érzelmek és elhatározások, mint pl. – az építő és romboló szándék, az igazság keresése a hazugságok eszközeivel, a hűség és az árulás.

Wyspiański drámájában ezek az ellentétek univerzális tér- időben nyilvánulnak meg: az alakok nevében nem emberek, hanem szobrok, képek, gobelin figurák szólalnak meg. Természetesen, lévén műalkotások, másképp nem tudnak életre kelni, csakis emberi alakokon keresztül. A történelmi álomba merült múlt emlékei Feltámadás Éjszakáján kelnek életre Kristus-Salvator és a harmónia és múzsák görög Istene, Apolló jelenlétében.

(Włodzimierz Szturc szövege alapján).