11. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

Csehov drámaírói munkásságát sokan az abszurd színház előzményének tekintik, hiszen klasszikus értelemben vett „drámaiatlan” színműveiben a szereplők legtöbbször nem az csinálják, amit mondanak, és nem azt mondják, amit gondolnak. Az előadás litván rendezője, a világhírű Rimas Tuminas különleges utat választott a darab színpadra állítása során – éppen azokkal az érzésekkel és gondolatokkal szembesíti a nézőket, amelyeket Csehov hősei a legnagyobb lelki megrázkódtatások nyomán, belső világuk feltárásával mutatnak meg. Ezek a kitárulkozások lehetnek félszeg, esetlen megnyilvánulások, mint Ványa bácsi vagy éppen brutálisak, mint Asztrov esetében, de mindenképpen az emberi vágyak szenvedélyes kitörésein keresztül csodálkozhatunk rá emberi mivoltunk esendőségére, magányosságára, olykor nevetségességére. Az előadás ugyanakkor nem kineveti, hanem szeretetteljes megértéssel ábrázolja a széttört illúzók között vergődő, reménytelenségében is boldogságkereső embert. Rimas Tuminas rendezése egyúttal alkotói kísérlet annak megértésére, hogy szenvedésekkel, ki nem mondott fájdalmakkal és melankóliával teli darabjait Csehov miért is tekintette komédiának?

A legendás litván rendező, aki egyúttal a moszkvai Vahtangov Színház művészeti vezetője, Rimas Tuminas, a magyar közönség előtt is jól ismert, hiszen a MITEM eddigi programkínálatában kiemelkedő szakmai és közönségsikereket ért el Lermontov Álarcosbál, Puskin Jevgenyij Anyegin illetve Szophoklész Oidipusz király című előadásaival. A Ványa bácsi Tuminas leghíresebb előadásai közé tartozik, melyet számos színházi díjjal is elismertek. Elnyerte többek között a „Kristály Turandot” díjat a legjobb rendezésért (2009-2010-es évad), a Sztanyiszlavszkij Nemzetközi Színházi díjat (2010), az Orosz Színházi Alkotók Szövetségének díját az évad legjobb előadásáért (2011), „Aranymaszk” Nemzeti Színházi díjat az évad legjobb előadásáért (2011).