MITEM 2018 - Krónika

V. MITEM - tizennyolcadik nap, 2018. április 27. péntek

A fődíjas Don Quijote és az abszurd forradalmár

A bábos-maszkos álmodozó és az abszurd-groteszk forradalmár: Don Quijote és Borisz Davidovics léptek színre a tizennyolcadik nap délutánján és estéjén egy német amatőr társulat és az Újvidéki Színház előadásában.

 

A fődíjas Don Quijote

A Progress Sopron 2017 nemzetközi alternatív és amatőr színházi fesztivál. Nevét azért fontos megjegyeznünk, mert fődíja egy vendégszereplés a soron következő MITEM-en. A lipcsei Compania Sincara csoport Don Q című előadása így került bele üde színfoltként a fesztivál kínálatába.

Három színész és egy zenész idézte fel a Búsképű Lovag történeteit leleményes kellékekkel, maszkokkal, bábokkal és a közönség aktív közreműködésével. A játék közössé vált, a színészek és a nézők pedig közösségé: süvítő porfelhő-koncertté alakultunk, vagy a kiosztott műanyag báránykákkal dobálóztunk.

A Compania Sincara nevének jelentése „Arc-nélküli Tásulat” a régi színjátszó hagyományokból merít, amikor a maszkos-bábos játékmódot eleveníti fel – tudtuk meg a közönségtalálkozón. Rico Dietzmeyer rendező elmondta azt is, hogy számukra sokkal fontosabb a közönség és a szereplők közötti kommunikáció, és ennek érdekében, ha kell, eltávolodnak a szövegtől is. A Búsképű Lovag története is az alapellentétekre redukálódott: szerelem-gyűlölet, élet-halál, bátorság-gyávaság. Az egymásnak és egymással mesélés központjába az ember került. Don Quijote, Sancho Panza és a Halál rólunk-nekünk mesélnek, de nem azért, mert jobban tudják, kik is vagyunk valójában. Ezt együtt fedezzük fel a közös játék során.

 

Az abszurd forradalmár

Az est képlete már önmagában is bonyolult: egy újvidéki magyar társulat macedón rendezővel színre viszi a magyar-zsidó-szerb Danilo Kiš mágikus-realista abszurd fiktív regény-adaptációját. Alekszandar Popovszki mindehhez olyan színpadi nyelvezetet használt, amiben a soknevű főhős élete folyamatosan átértelmeződik, megkérdőjeleződik a fikció és a valóság határán mozogva.

Krizsán Szilvia a közönségtalálkozón így jellemezte a közös munkát: amikor Alekszandar Popovszki megköszönte a színészeknek, hogy ejtőernyő nélkül ugrottak vele, ez volt a válasza: nem kunszt ugrani, ha megteremti közben a légüres teret, hiszen olyan biztos kezű rendező, aki szeret kísérletezni.

Borisz Davidovics síremléke – a megsemmisülés nagy kérdése

Ki vagy te Boris Davidovics Novszkij? Egy gyilkos bohóc, aki dió nagyságú bombákat hajigál, mint egy gyerek? Ki Borisz Davidovics? Egy csuklyában szaladgáló, arc és hang nélküli, bújócskát játszó forradalmár? Mi vagy te? Hamis próféta? Materialista végrehajtó? Hazafi, zsidó, szerb, magyar, menekült, értelmiségi, demokrata, terrorista? A saját igazsága nevében másokat ölő szabadságharcos? Te, aki az ellenséget már nem csak kívül, hanem magadon belül is észleled, és azt gondolod, az nem te vagy? 
Azt hiszed, az ellenség kívül van, pedig te is azzá lettél, s hogy kié, már teljesen mindegy. Valakié, akit meg kell ölnöd valaminek a nevében, ami már nem létezik, mert helyét holnapra egy másik eszme foglalja el. Egy újabb ellenség, aki kintről beléd költözik. Az dolgoztat, habár munkád nincs. Főnöke és beosztottja lettél saját magadnak. Önmagadnak parancsolsz, és amit végrehajtasz, az csakis olyasmi lehet, amit nem jószántából csinál az ember. Nem azért énekelünk és szeretkezünk, mert megparancsolták, hanem mert ezekbe a dolgokba nem halunk bele. És ez elég ahhoz, hogy éljünk. De neked ez nem elég. Neked bele kell halnod abba, amit szabadságnak nevezel, mert ez a szó, amit valakik valamikor a fejedbe vertek, nem érte el a szívedet, hanem beszorult az agyadnak egy tekervényébe, és onnan kiabál kétségbeesetten, hogy segítség, mentsetek ki, hisz én vagyok Borisz Davidovics szabadsága!

Verebes Ernő
 

Verebes Ernő, aki dramaturgként vett részt az előadás megszületésében, pontos, precíz csapatmunkaként jellemezte az előadást, amely a tragikustól, a groteszken át a geg határáig váltogatja a stílusokat.

 

Vidnyánszky Attila köszöntőjében kiemelte, hogy az Újvidéki Színház évtizedek óta sajátos és mindig megújuló utat jár, és a Nemzeti Színházban két éve is vendégszerepelt. Reményét fejezte ki, hogy Alekszandar Popovszkit láthatjuk majd a Nemzeti vendégrendezőinek sorában is.

 

Kereszty Ágnes

(2018. április 28.)


Oldal tetejére

Résztvevő országok: Belgium, Észtország, Horvátország, India, Libanon, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Tunézia, Ukrajna